Vadvirág voltam egykor, ki merészen virított,
de most aszott kóróként bitó mellett nyílok,
s bokázó hullák lábszaga legyez.
Önfejű balsors, te tetted ezt!
Csillag voltam egykor, mindennek közepén,
belőlem áradt a forró, tiszta fény,
de most az űr kegyetlen hidege repeszt.
Önfejű balsors, te tetted ezt!
Az érzés voltam egykor, mit szerelemnek hívnak,
s az édes múzsák ajkaimról ittak
szót, s ihletet. Most bűn éget torkomra reteszt.
Önfejű balsors, miért tetted ezt?
Egy pillanatra teljesült minden, mire vágytam,
Tenyerén hordott az Isten, és egy lányban
megtaláltam mindent, mit férfiember keres.
Önfejű balsors! Mért dobtam el ezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése