Akarva, akaratlanul futom a köröket.
Mérgező folyamat, nem érzek örömet.
Úgy látok mindent, ahogy nem kellene:
Világom vész bele a vad förgetegbe.
Becsapódó csillagok utolsó fényében
Állok, hallom a kiáltást egészen
tisztán, mint mikor megreped a jég...
Ez nem, kérlek, ne ez legyen a vég!
Hamvadó kezek után esetlen kapkodva
Kinyilatkoztatom így bőszen ordítva,
Hogy nem, nem, NEM kell ez már!
Legyen itt a tejfehér határ!
Imbolyogva, leskelődve szemezek hát
A hívogató léttel, ki csalárd barát.
Undorodva ölelem át.
Ad valamit: kis selyem arát.
Hallgatom, látom, érintem, ízlelem,
Nem értem, nem érzem, szépséges őselem.
Elveszett, eltitkolt kéj, kényelem?
Tudni fogom, ha majd meglelem.
Csak add nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése