Carpe Diem

Verset írok és te döntöd el milyen,
Carpe Diem,
Szörnyedve nézem a földem,
Carpe Diem,
Holnap már nem ér semmit a kincsem,
Carpe Diem.

Nem érdekel mit izgat a véleményem,
Carpe Diem,
Engem nem érdekel a végzetem,
Carpe Diem,
Kapitányom, Ó kapitányom,
Üvöltöm : Carpe Diem.

Hamvadó cigarettavég

Számhoz emelem a végét,
Már érzem erős ízét,
Évszázadok füstjét pöfékelem,
Olyan mint a hódító nagy szerelem.

Mikor a hamu a földet súrolja,
Úgy tűnik el az ember rossz mivoltja,
Néha az élet olyan fekete és fehér,
Akár a hamu, mely most a végéhez ért.

Fantáziaébresztő

Csak elfogynak az emberek.

De Élőhalott seregek

Élén büszke eretnekek

Aranymázban menetelnek.

Vajon leállunk valaha a harccal?

Tán ha az éj csendjében szavunk elhal?

Mögöttem csak pár barát áll pajzzsal,

Még védem a hátukat sajátommal.

Csak egyszer állnék meg.

Csak egyszer halnék meg!

Szívem érzem, úgy bizsereg!

Gúzsbaköt a belső hideg.

Egyszer a mélyből felkiáltva:

Nem leszek már istenek bábja,

Sem a Sorsnak korcs kurvája

Morzsákért porig alázva!

Kérlek, arcod emeld fel hát!

Azt a vérkönnyektől barázdált

Gyönyörű maszkot, amit lát,

aki Rád néz, és látja a csodát!

Az ólálkodó szerelmeféleség megfenyegetése

Nap nap után környékez az ösztön,

de még gyáva, hogy mint akar, falhoz

lökjön, leteperjen, lehámozza rólam az inget,

körmeit belém vágja, s kikaparjon szívtájékon,

mint a gyümölcsöt, vagy gyümölcsből a

férget.

De nemsokára megteszi, biztos lehetek

benne. Majd véresre szívja nyakam,

ha kerül valahonnét újabb rongy

cemende, s mezítláb visz táncba megint,

csak előbb a parkettra parazsat hint,

hogy égjek.

Hát gyere, cserkéssz be, rút, aljas érzelem,

fájjak úgy neked, ahogy te fájsz énnekem,

ereszd belém méregfogad, nesze, itt tartom

torkomat. De ha nem jössz, ne félj, majd

megkereslek én, s ha úgy akarom, járomba

hajtalak.

A paksi izraelita temető

Öt régebbi kép a Fehérvári úti zsidó temetőről.

A Hold

A farkasok sírnak a Hold szerelméért,
Én kábán ülök a fa tövében és nyúlok a papírért,
Leírom bánatom és megosztom a csillagokkal,
Felnézek 's látom, a hold táncol az angyalokkal.

Mennyei mozdulatokat lejtettek,
Mellyel elvonták a tekinteteket,
Miközben ezt néztem, azon gondolkodtam,
Miért nem táncolok én is valakivel álmomban.

Szösszenet, csak és kizárólag azért, hogy végre írjak is ide valamit már végre már...

Ismeretlen lánggal égetnek a mindennapok,
egy perc néma csöndben vigyázzállás vagyok.
S mikor felkapcsolja a külvilágot egy kéz,
arcom az ablak üvegéből a semmibe néz.

Hát akkor ezzel a költeménnyel el is kezdeném a posztolást!

Hódító mámor

Vár már rám valami új érzelem,
Kíváncsi mégis furcsa értelem,
Nem értem tisztán szavait,
Lángolva írta a dalait.

Később már látom a foszlányokat,
Édesen keringetem a lányokat,
Szerelemmel kísértem gondolataikat,
Kiláncolva testemmel a gondjaikat.

Nem hinnétek, de mégis igaz,
Engem szeretnek a lányok ez nem nagy vigasz,
Csak egy este érzik a lényeget,
De később már csak a fényeket.

Üdvözlet!

Köszönöm szépen a meghívást a Ponyvahuszárra, mindent elkövetek annak érdekében, hogy minél többen látogassák a blogot.
Mostantól az én bejegyzéseimet is olvashatjátok remélem tetszeni fog! :)