Csak elfogynak az emberek.
De Élőhalott seregek
Élén büszke eretnekek
Aranymázban menetelnek.
Vajon leállunk valaha a harccal?
Tán ha az éj csendjében szavunk elhal?
Mögöttem csak pár barát áll pajzzsal,
Még védem a hátukat sajátommal.
Csak egyszer állnék meg.
Csak egyszer halnék meg!
Szívem érzem, úgy bizsereg!
Gúzsbaköt a belső hideg.
Egyszer a mélyből felkiáltva:
Nem leszek már istenek bábja,
Sem a Sorsnak korcs kurvája
Morzsákért porig alázva!
Kérlek, arcod emeld fel hát!
Azt a vérkönnyektől barázdált
Gyönyörű maszkot, amit lát,
aki Rád néz, és látja a csodát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése