Szösszenet, csak és kizárólag azért, hogy végre írjak is ide valamit már végre már...

Ismeretlen lánggal égetnek a mindennapok,
egy perc néma csöndben vigyázzállás vagyok.
S mikor felkapcsolja a külvilágot egy kéz,
arcom az ablak üvegéből a semmibe néz.