Hazafi Testvéreknek

Magyar testvéreim, mi egyért harcolunk,
Ha külföldről van szó, az nem a mi bajunk,
Van baj itt elég, először itt kell rendet rakni,
Magyar Hazafiak... nekünk kell cselekedni!
Ide nem elég a szó, mert már elvették erejét,
Becsüld meg magyar, minden magyar életét,
Szükség van már mindenkire, nem csak a hazafi lélekre,
Tönkretesznek minket ha nem cselekszünk végre.

Gondolkozz magyar, miért ide születtél?
Istenünk azt akarta te is velünk legyél,
Kezében van az életed és hidd el ez a te végzeted!
Magyar embereké a Magyar föld, ez nem változik,
Sok gonosz ember pedig a mi gyönyörű hazánkról álmodik,
Nem szabad ezt hagyni testvér, vagy neked a hazád semmit nem ér?
Fogom kezed mert tudom, hogy félsz...
Tarts velem testvér és megbékélsz!

A költészet napjára

Némelyek számára ismerős lehet a következő, még zsenge gimnazista éveimből származó költemény, mely nem meglepő módon egy hommage-vers József Attilához.
Ezzel a bejegyzéssel kívánok mindenkinek szép költészet napját.

Ami épp belefér egy gyors sétába

Mélyen tisztelt Közönség!

Többen kérdezték, mikor lesznek már újabb képek, s mikor látogatok el újra a Kerepesi temetőbe, megörökíteni az ottani fájdalmasan gyönyörű csodákat. Sajnálattal kell tudatnom, hogy egy szerencsétlen betegség következtében a most szombatra tervezett fotografálás elmaradt, de azért nem akarom, hogy érdemi publikáció nélkül múljon el a mai nap.

Ebben a bejegyzésben régebbi képeimből válogatok, s igyekszem a rendelkezésemre álló anyag legjobb darabjaival megörvendeztetni a nagyérdeműt. Nem is szaporítom tovább a szót, következzék kétlaki életem színhelyeiről egy-egy rövidke összeállítás.