Egy kevéske Budapest

Tisztelt Publikum!

Ismét egy fotográfiaposzttal szeretnék kedveskedni ezen az unalmas vasárnap délutánon. Ahogy azt már mindenki megszokhatta, nem kell grandiózus dolgokra számítani, sőt, pont az ellenkezője jellemzi e bejegyzést is: a város apró szépségfoltjai, melyek mellett nap nap után úgy sétálunk el, hogy észre sem vesszük őket.

Kellemes gyönyörködést!

Benne hiszek

Fehér áhitatban voltam,

Csak térdeltem a porban.

A húsoltár még ott van.

Éles kép az agyamban.

Járkál még a teteme,

Vert seregek gyermeke.

El sem hiszi szép szeme:

Szíve mit is tett vele.

A kardhüvelyből elősikló

Hideg acél hangját vágyom.

E zord pengéről lehulló

Szél selymébe fúrom arcom.

Sárga lánggal tomboló hitemben

Hamuvá égettem a régi árnyat.

Kedves hamvait magammal viszem,

Füstje pedig csontjaimra száradt.

Bőr alatt szabadság

Becsukom szemem,
Hallom a falevelek hangját, ahogyan szállnak mellettem,
Ekkor rámtör az ősi érzés, mely megragad,
Már érzem, tudom: Ez a szabadság, dúdolja halkan.

Nagy levegőt veszek a friss életből,
Ahogyan a bor lett a szőlőből,
Áramlik az ereimben a szabad akarata,
Ő csak táplálni, nem az életem akarta.

Egy kis Ürgemező

Mélyen tisztelt Publikum!

Nagyjából április vége óta csiszolgatok már egy kisebb összeállítást szűkebb pátriám számomra egyik legkedvesebb vidékéről, az Ürgemezőről. Ebben a képposztban tehát a paksi határ néhány jellemző apróságát mutatom be, s egy kép erejéig még Ellach kolléga is vendégszerepel.

Nem tudom ugyan, hogy az erőteljes fotóboltos utómunka mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeimet, de bízom benne, hogy elnyeri a többség tetszését.

Kellemes gyönyörködést!