Becsukom szemem,
Hallom a falevelek hangját, ahogyan szállnak mellettem,
Ekkor rámtör az ősi érzés, mely megragad,
Már érzem, tudom: Ez a szabadság, dúdolja halkan.
Nagy levegőt veszek a friss életből,
Ahogyan a bor lett a szőlőből,
Áramlik az ereimben a szabad akarata,
Ő csak táplálni, nem az életem akarta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése