Keresés ebben a blogban

2011. július 28., csütörtök

Üldözött

Csodálattal figyelem minden lépését a semminek,

Játszom a tűzzel, de nem értem minek,

Értéktelennek tűnik minden mi fénylik,

A fák fele felém hajlik.

Kérdéssel fordulok minden bűnhöz,

Hogy engem a szeretet miért üldöz,

Keservesen kívánja bennem,

Csak, hogy legyen ki megvessen.

Katedrális



2011. július 25., hétfő

2011. július 24., vasárnap

Budapesti apróságok (Frissítve)

Kedves Közönség!

Végre volt egy kis időm rendbe rakosgatni néhány képet, úgyhogy ebben a posztban a pesti építészet újabb hangulataival lephetem meg a Nagyérdeműt. Imitt-amott újfent elragadott a kísérletező kedv, de remélem ez most sem fog rontani a művek élvezeti értékén.

Kellemes gyönyörködést!

2011. július 20., szerda

The Beginning of the End

Szentlélek templom Pakson. A sötétség és a köd adva volt, csak némi narancssárgás árnyalattal egészítettem ki.


2011. július 19., kedd

Jelen/létem

Új ködök határán lengedező szellő
Bőrömre ragadva megalvad, mert ő
húz tovább a fények mélyebb kútján
ha nincs több fátyol, miről tudnám,
leplez még titkot, rejtélyt, varázst,
Vagy a realitás mér lelkemre csapást.

Fekete ujjaim közül kihullt a kard,
mutatnék többet, de ezt te se akard!
Gonosz elmém rozsdásodó gépében
a jövő halálai zakatolnak egészen
túldübörögve a morál hárfahúrjait.
Úgy rémlik, voltam már ugyanitt.

Mennyeknek holdjai és pokoli napok
keringőznek köröskörül, amíg kapok
pár jelzést, miket e kátránykönnyek
mögül érez a szív, csak özönlenek
tovább támadó jellegű alakzatok!
Ha marad erőm, ugye még maradhatok?

2011. július 14., csütörtök

Ügyrendi közlemény

Mélyen tisztelt Publikum!

A közelmúltban ismét gazdagabbak lettünk néhány szerzővel, és még várunk pár alkotó döntésére, hogy kíván-e csatlakozni közösségünkhöz. Reményeink szerint hamarosan az újoncok műveivel is találkozhat a Nagyérdemű, addig is kellemes böngészést kíván:

Vitéz nyavajatörősi Tűz Viktor

2011. július 6., szerda

Vihar

Lelkemen sikoltó, tágas csönd terül el,
elektromos, feszült, vihar előtti csönd.
A lassan támadó szél már érzelmet emel,
s vajúdik az emlék égboltja fönt.

Hamarosan lesújt rám, terméketlen rögre,
rúgva, harapva, villámmal hörögve,
hogy jeges istenverésével áldjon,
hogy ne jöjjön többé szememre álom,
hogy gyötörje még e sebzett földet kissé,
hogy minden cseppje érjen penésszé,
hogy miután elmúlt haragja egészen,
még akkor, akkor is emésszen.