Keresés ebben a blogban

2011. július 19., kedd

Jelen/létem

Új ködök határán lengedező szellő
Bőrömre ragadva megalvad, mert ő
húz tovább a fények mélyebb kútján
ha nincs több fátyol, miről tudnám,
leplez még titkot, rejtélyt, varázst,
Vagy a realitás mér lelkemre csapást.

Fekete ujjaim közül kihullt a kard,
mutatnék többet, de ezt te se akard!
Gonosz elmém rozsdásodó gépében
a jövő halálai zakatolnak egészen
túldübörögve a morál hárfahúrjait.
Úgy rémlik, voltam már ugyanitt.

Mennyeknek holdjai és pokoli napok
keringőznek köröskörül, amíg kapok
pár jelzést, miket e kátránykönnyek
mögül érez a szív, csak özönlenek
tovább támadó jellegű alakzatok!
Ha marad erőm, ugye még maradhatok?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése