Rémes éjszaka

Ismét egy céltalan éjszaka. Rohadtul unom már. Száz éve ugyanaz, újra, és újra. Bár meg kell hagyni, legalább a sör jólesik. Egy kis cián talán feldobná, de kinek van pénze mostanában ilyen luxuscikkekre?

Esetleg Béla. Bélának biztos nem esne nehezére némi derűs, halványkéken csillámló por megvásárlása. Most is itt dőzsöl az asztalfőn ülve. Sokadik kört hozatja ki nekünk, és még mindig tömve van zsetonnal. Akármennyire is nehezemre esik bevallani magamnak, az igazság az, hogy jó érzés rajta élősködni. A lelkiismeret persze furdal, de hát valamit valamiért. Béla korrekt figura. Nagylelkű. Tud élni.

Az asztaltársaság jókat röhög a poénjain, ahogy a munkahelyén megesett bődületes baromságokról mesél. Nekem is ilyen állás kéne, bár valószínűleg hülye lennék hozzá. Vagy talán nem, a franc se tudja. Az viszont tény, hogy sosem fog kiderülni.

Egy budapesti hétvége első fele

Mélyen tisztelt Közönség!

Eme bejegyzésben az előző posztban már említett hétvége szombatját teregetem ki, kissé foghíjasan ugyan, mivel a gyenge fényviszonyok és bénaságom miatt elég sok kép használhatatlanra sikerült, de annál nagyobb lelkesedéssel.

A munkafolyamat kapcsán mindenek előtt köszönet illeti az egyetlen és utánozhatatlan Szidnit, aki volt olyan kedves és elkísért erre a rövid budai kirándulásra (ami számomra a váci vasútállomáson kezdődött, a Nyugatinál folytatódott, és csak ezek után ért át a Duna túlpartjára), és még ahhoz is hozzájárult, hogy feltűnjék az egyik képen :)

Egyébként érdekes volt egy másik emberrel szinkronban együtt fényképezni. Mivel erre eddig még nem volt lehetőségem, kifejezetten üdítő volt megfigyelni, miként képes hatni a másik stílusa és technikája az én képeimre, hogy befolyásolja a saját megoldásaimat. Ennek legérzékletesebb nyomai az utolsó négy képen érhetők tetten igazán, már csak abban is, hogy eddig nem voltak rám jellemzők a "puszta" épületképek.

Hasonló öröm, hogy bár egy hetembe telt, de sikerült kissé bűvészkednem a matériával (ezt itt-ott a már említett minőségdeficit is indokolta), úgyhogy ismét agyoneffektezett, össze-vissza farigcsált alkotásokban lehet gyönyörködni.

Kellemes időtöltést hozzá!

Agy

Barack magja, koponyában az agy,

Kiszeded és kidobod,

Mint a sebészek akik még azt mondják maradj,

Egy kis igazítás ott és az életed dobhatod.

Szépek vagyunk, így is úgy is,

Hülyék vagyunk, nincs kivétel hidd el,

Az embernek a szíve, lelke, agya kell,

Ha akarod, ha nem, véged… neked is!