Próbálom minden pillanatomat élvezni,
Kíváncsi lenni, kérdezgetni, boldognak lenni,
Emlékeket felidézni és égetni néhány rossz pillanatát,
Tán másnak is jut a sok jóból amit én éltem át.
Képtelen és végtelen az űr a koponyámban,
Mégis meg tudok őrülni a sok gondolatban,
Félek és érzek, nem kellesz, mégis nézlek,
Az lesz a végén mit érzek, hogy magammal végzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése