Sárkány

Érzed az ösztön hétfejű sárkányát?

Látod börtönét, önmagad határát?

Felébredt újra, és falaidnak feszül.

Rabságának végre a végére készül.

Ha magadba nézel, látod a szörnyet?

Mert Az belőled végig figyelte őket,

Kiknek mosolyától szíved még ver.

Őrajta újabb seb, mint nem tűrhet el!

Ha láncát letépve lelkedből előtör,

Dühében vajon téged tör meg először?

Eléget mindent, mi belőled marad?

De vágytál már erre, ne is tagadd!

Uralkodni akartál milliárd úr között.

Övé az erő, mit elméd nélkülözött.

Minden mit kívánsz, előtted heverhet!

Csekély ár ezért torz emberséged.

A pusztítás végén, ha hamvakban állsz,

Nem lesz majd senki, kitől meghátrálsz!

Nem adsz majd kegyelmet, bárki is kért!

Vagy csendben fohászkodsz egy újabb békés napért?

Apró hangulatok a Mátra tövéből

Kedves Közönség!

Mindenek előtt szíves elnézést kérek mindenkitől a kissé hosszúra nyúlt inaktivitásom miatt, de a munka és az egyéb dolgok a végletekig lefoglaltak az utóbbi időben.
Azért van némi előnye is annak, hogy jelenleg semmi időm sincs új képeket készíteni, mégpedig, hogy így akadt egy kis lehetőségem a régi anyagaim közötti kutakodásra. Az alant látható fotográfiák egy különösen kedves helyszín, Szuha, apró-cseprő dolgait, kevésbé nyilvánvaló szépségeit örökítik meg, teljes nyári pompájukban. Ennél a sorozatnál ismét elkapott a makrózási kényszer, úgyhogy ezúttal sem kell nagyívű tájképekre, vagy hasonlókra számítani, maradnak a gombostűnyi, és a valamivel nagyobbacska csodák :)

Kellemes gyönyörködést!

Kínszenvedés

Mindenki egy lehetőséggel él minden nap,
Többel nem mer mert fél, hogy keveset kap,
Fájdalom, düh, érzelem, nem értékeli senki sem,
Érzéketlen temetőben fekszik lelkem.

Pontatlanul pontos gondolataim,
Rádöbbentenek, hogy nekem is vannak hibáim,
De én is érdemlek néhány dolgot,
De nem kapok mást csak az arcomba egy mosolyt.

Párizs

Költészet

Nem érdekel ki mit gondol vagy érez,

Az utcán sok ember csak éhez,

Én csak verset írok és ha ez valakit zavar,

Butább, mint egyenes úton a kanyar.

Én megtisztellek és írok neked,

Szóval kérlek, ne nézz le mert nem érezted,

Neked írom és magamnak,

Hogy téged lássalak boldognak.