Mindenki egy lehetőséggel él minden nap,
Többel nem mer mert fél, hogy keveset kap,
Fájdalom, düh, érzelem, nem értékeli senki sem,
Érzéketlen temetőben fekszik lelkem.
Pontatlanul pontos gondolataim,
Rádöbbentenek, hogy nekem is vannak hibáim,
De én is érdemlek néhány dolgot,
De nem kapok mást csak az arcomba egy mosolyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése