Az elmúlt hetekben kutakodtam kicsit a gépemen, és megleltem egy tavaly nyári séta teljes képanyagát, ami valami csoda (értsd: a lyukas agyam) folytán elkerülte a publikálást. De mivel egyik, erre viszonylag érdemes kép sem térhet ki sorsa elől, így az alábbiakban ebből az anyagból szemezgetek.
A tartalmi részről annyit érdemes tudni, hogy a József nádor tér-Váci utca-Ferenciek tere tengely mentén található kisebb-nagyobb látnivalókat öleli föl, kis kitérővel a Piarista köz irányába.Külön figyelmet igazából a Váci utca díszítőelemei érdemelnek, mert kevés olyan városrésszel találkozhat az ember a székesfővárosban, ami ennyire magában hordozza Velence hangulatát. Ennek mindenképp meg van az az előnye, hogy az élelmes fotográfus csak úgy kapkodja a fejét, és azt se tudja, mit kattintson le nagy hirtelen. Hátránya pedig, hogy a viszonylag szűk tér helyenként még a tapasztalt fotóst is zavarba hozza, mivel az igazi ínyencségek nem épp a földszint magasságában tobzódnak. Mondhatni a bőség zavarát kicsit visszanyesi a megfelelő perspektíva hiánya/nehezen megtalálható volta.
A Vörösmarty-emlékmű szintén nem egy elhanyagolható pontja az anyagnak, a rengeteg mellékalak igen izgalmas témává teszi a szobrot, mindemellett kissé nehezen átadhatóvá is. Egyenként ugyanis meglehetősen széteső hatást nyújtanak a figurák - amire a homogén színvilág is ráerősít (többek közt ezért is dönthettem bátran a fekete-fehér ábrázolás mellett, lényegében nem változtatott sokat az alaphangulaton) - ezért gyúrtam inkább montázzsá őket. (Kivéve a szobor hátoldalán található alakokat, mert abból a szögből nem sikerült élvezhető totált csinálnom - ti. sok volt a turista - ezek kapcsán jól meg is figyelhető a fentebb vázolt probléma. Egyedül a Szózat-idézetet tartalmazó részt emeltem ki külön, leginkább azért, mert témájában, érdekes módon, izgalmasabb, mint maga a főalak.)
De elég is a szóból, beszéljenek a képek!
Kellemes gyönyörködést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése