Keresés ebben a blogban

2012. április 29., vasárnap

Egy dühvers

Rég írtam már verset, meg is látszik, de mivel az élettel is rég voltam már ennyire tele, ezért muszáj volt.
Szóval itt van egy haragvósos poéma, ahogy most alakul a sorsom, valószínűleg hamarosan jön még több is.

Az indulat éve

Nehéz volt, hosszú, semmilyen,
arcodra olvadt a nap,
üres szólam a szív, az értelem,
a nyugalom fojtogat.

Nincs energia és nincs erő,
hogy átüssem a falat,
nincs bennem a teremtő,
a gyűlöletüzemanyag.

Pedig dühöngeni kéne nagyon,
robbanni, rúgkapálni,
most, mikor végre úgy akarom,
a harag jegyében járni.

Mert ez az év az indulat éve lesz,
ne értsen félre senki,
aki még egyszer keresztbe tesz,
azt én fogom eltemetni!









2012. április 15., vasárnap

A világ egyik legmorcosabb kismamája

Nem, nem tévedés kedves Publikum, valóban egy hölgyről lesz szó, akibe fűnyírás közben botlottam bele. Kis híján szó szerint...
Az már más kérdés, hogy őnagysága nyolc lábon közlekedik, és csöppet sem lelkesedett az ötletért, hogy lemetéljem a közvetlen lakókörnyezetét, ezért hiába minden zúgás, dobogás, Zrínyi vehemenciájával rontott elő otthona védelmében (nagy igyekezetében még az utódait tartalmazó "poggyászt" is magával hozta). Bár amikor konstatálta, hogy valószínűleg én és a fűnyíró vagyunk a két legnagyobb dolog, amit életében eddig látott gyorsan visszavonulót fújt. Szerencsére előtte még sikerült megörökítenem az utókornak e vehemens farkaspókot, íme:



2012. április 12., csütörtök

Eső előtti gondolatok


Különös vonzódással kötődöm a vihar előtti párpercekhez. Amikor még nem eredt el az eső, de az eget már menthetetlenül beborították a viharfelhők. Ilyenkor mindig kicsit csapdába esik a fény két világ határán, és a leggyönyörűbb impresszionista festményeket megszégyenítő látványt tud varázsolni még a legmordabb tűzfalakra is. Arról nem is beszélve, hogy ekkor lehet igazán illatokat érezni, ebben a pár percben lélegzi ki magát a föld, mint amikor a súlyos tüdőbeteg a szanatóriumban kipárologja nyavalyáit.

2012. április 11., szerda

Válság

Szív, test, lélek harmónia,
De csak azért, hogy legyen mit karmolnia,
Elegem van már ebből a retek hülyeségből,
Miért függ mindentől?

Kellesz, vagy mégsem?
Érzem vagy csak megértem?
Kérem kezét, vegyem fejét?
Részeg leszek és szemét.

Nem tudom már mi az istent tegyek az életemmel,
Hogy megértség az emberek, hogy tele vagyok vétkekkel,
Üres hazugságok, és lenézések a tetteim miatt,
Szívemen rajta van egy agyat és szívet összekötő lakat.

Kéretlen levelekkel kitömve a testem,
Üres tekintet áramlik az elméből tekintően,
Vérzik már mindenem a világon,
Kérlek oltsátok ki a fájdalmas világom.

2012. április 3., kedd

Húsvét

A nyuszi részegen fekszik a földön,

Répát keresett de előtte volt egy bödön,

Meghúzta érezte, hogy jó,

De mire ráeszmélt már ütött a K.O.


Másnap locsolni kéne ezért felkel

Kelleti magát másnaposan, tejfel,

De még estére is rosszul van,

Úgyhogy tojása csak a tyúknak van.