Rég írtam már verset, meg is látszik, de mivel az élettel is rég voltam már ennyire tele, ezért muszáj volt.
Szóval itt van egy haragvósos poéma, ahogy most alakul a sorsom, valószínűleg hamarosan jön még több is.
Nehéz volt, hosszú, semmilyen,
arcodra olvadt a nap,
üres szólam a szív, az értelem,
a nyugalom fojtogat.
Nincs energia és nincs erő,
hogy átüssem a falat,
nincs bennem a teremtő,
a gyűlöletüzemanyag.
Pedig dühöngeni kéne nagyon,
robbanni, rúgkapálni,
most, mikor végre úgy akarom,
a harag jegyében járni.
Mert ez az év az indulat éve lesz,
ne értsen félre senki,
aki még egyszer keresztbe tesz,
azt én fogom eltemetni!
arcodra olvadt a nap,
üres szólam a szív, az értelem,
a nyugalom fojtogat.
Nincs energia és nincs erő,
hogy átüssem a falat,
nincs bennem a teremtő,
a gyűlöletüzemanyag.
Pedig dühöngeni kéne nagyon,
robbanni, rúgkapálni,
most, mikor végre úgy akarom,
a harag jegyében járni.
Mert ez az év az indulat éve lesz,
ne értsen félre senki,
aki még egyszer keresztbe tesz,
azt én fogom eltemetni!