Keresés ebben a blogban

2012. december 12., szerda

Az írásról

Isten, a sors, az élet – nevezzük bárminek – mindig borzasztó felelősséget ró az író emberekre. De meglepő módon nem azért, mert nem mindegy, hogy mit, hogyan, kinek és mikor mondanak el a betűk napszámosai.
A maga idejében Kafka jól látta, hogy a fehér lapot, a tollat/billentyűzetet, és az emberi szívet/elmét összekötő megbonthatatlan kapocs lényege a kényszer. A szó legszorosabb értelmében vett írás, mint tevékenység, az elbeszélés hogyanja, mikéntje, mint megoldandó feladat, és a felettük atyai gondoskodással, de szigorú következetességgel őrködő szükség. Ez a három alaptényező, mely minden író ember alapélményét meghatározza.

2012. december 2., vasárnap

Paksi dolgok tavalyról

Kedves Közönség!

Újabb képek, ezúttal Paksról. Kicsit magával ragadott az Instagram-majmolás, tulajdonképpen ezen a szérián próbálgattam ki a legtöbb vintage effektet. Ahogy a cím is mutatja, annyira azért nem régiek, bizony mégis szorult egyik-másikba némi történelmi jelleg, tekintettel arra, hogy tárgyuk azóta megszűnt létezni (ilyenek a két padot és a betonasztalt, az utat eltorlaszoló fenyőfákat, ill. az egykori "kőkör" alkotóelemeit ábrázoló darabok). S bár ez a lakótelep már több mint időszerű felújításának köszönhető, attól még kicsit szomorú látni, hogy eltünedeznek azok a dolgok, melyek közt felnőttem.

Íme: