Isten, a sors, az élet – nevezzük bárminek – mindig borzasztó felelősséget ró az író emberekre. De meglepő módon nem azért, mert nem mindegy, hogy mit, hogyan, kinek és mikor mondanak el a betűk napszámosai.
A maga idejében Kafka jól látta, hogy a fehér lapot, a tollat/billentyűzetet, és az emberi szívet/elmét összekötő megbonthatatlan kapocs lényege a kényszer. A szó legszorosabb értelmében vett írás, mint tevékenység, az elbeszélés hogyanja, mikéntje, mint megoldandó feladat, és a felettük atyai gondoskodással, de szigorú következetességgel őrködő szükség. Ez a három alaptényező, mely minden író ember alapélményét meghatározza.
A maga idejében Kafka jól látta, hogy a fehér lapot, a tollat/billentyűzetet, és az emberi szívet/elmét összekötő megbonthatatlan kapocs lényege a kényszer. A szó legszorosabb értelmében vett írás, mint tevékenység, az elbeszélés hogyanja, mikéntje, mint megoldandó feladat, és a felettük atyai gondoskodással, de szigorú következetességgel őrködő szükség. Ez a három alaptényező, mely minden író ember alapélményét meghatározza.