Tisztelt Közönség!
Ismét egy képposzttal jelentkezem, ezúttal szűkebb budapesti környezetem darabkáival, melyeket még februárban sikerült megörökítenem. Ezek a képek azért csak most kerülnek közlésre itt, mert időközben elkeveredtek a számítógépem digitális őserdejében, viszont a minap, nagy örömömre megleltem őket.
A szobrok és domborművek közül mindenképp ki kell emelnem Gregersenné Lux Alice 1944-es "Nő kacsával" című alkotását, mely az előző bejegyzésben is szerepelt, némileg más (sikerültebb) perspektívában. Az alkotás mindig ámulatba ejt szürrealitásával, és végtelenül bizarr témájával (egy félmeztelen istennőt ábrázol, aki egy jókora halon tipor, miközben jobb kezében egy kacsát szorongat). Aki egyszer a Dereglye utca 1. közelébe vetődik, mindenképp vessen rá egy pillantást, megéri.
Hasonlóan érdekes darab a Kartonnyomó Ipar Rt. dolgozói számára, 1925-ben emelt tisztviselői bérházat díszítő, ismeretlen szobrász által készített "Industria" szobor. A meztelen nőalak egy köteg papírt, valamint egy fogaskereket tart kezében, s az ipar (elsősorban a nyomdaipar) megtestesítőjeként tekinthetünk rá. A különféle mesterségek, valamint az indusztrializmus ágazatainak ilyetén való megjelenítése egyáltalán nem idegen Budapesttől, elég csak a Szent István körút-Váci út sarkán lévő, nagyobb művészi gonddal kidolgozott kompozíciókra gondolni.
A következő említésre méltó darab a Lajos utca 70-72-t díszítő dombormű, melyen egy női alak két címerpajzsot tart. Sajnos a rendkívül igénytelen újravakolás, a centis dzsuva, és a mellette található étterem pont a főalak arcán átvezetett villanyvezetéke miatt elsőre elég nehezen ki/észrevehető mű, de mindenképp megéri pár pillantást szentelni rá, és elképzelni, milyen szép is lehetne, ha nem lenne ilyen méltatlan állapotban.
Szót kell még ejteni a Lajos utca több épületét is díszítő zászlórudakról, mivel sokan sajnos egyáltalán nem tudják, hogy az épületek oldalán árválkodó, és sajnos e tudatlanságból (is) fakadóan, igazságtalanul elhanyagolt, rozsdásodó fém alkotmányok nem otromba villámhárítók, vagy antennatartók. A '30-as, '40-es évek építészeti trendjeinek kedvelt elemei voltak e dizájnos zászlórudak, melyekre többnyire ünnepek alkalmával került föl a nemzeti trikolór, ekképp ékítve a homlokzatokat. Meglepő megoldás ilyen szempontból a Dereglye utca egyik házának sarok-zászlórúdja, ami szokatlan, formabontó elhelyezésnek számít, és máshol nem is nagyon találkozhatunk vele (emlékeim szerint talán csak a XI. kerületben láttam hasonlót, ahol – örvendetes módon – legalább ilyen gyakoriak ezek a díszítőelemek).
Nagy Lajos királyunk buszmegállóban árválkodó emléktáblája szintén említést érdemel, főleg azért, mert az interneten egy deka információ sincs sem alkotójáról, sem keletkezésének évszámáról/körülményeiről. A kör alakú kőtábla jó másfél-két méteres magasból hirdeti Anjou uralkodónk dicsőségét, rajta a hibásan vésett felirattal: "Ludovicus Dei Gracia Rex Hungarie" (helyesen: "Ludovicus Dei Gratia Rex Hungariae").
Jöjjenek hát a Pacsirtamező, valamint a Lajos utca, és közvetlen környékük szépségei (konkrétabban a Tímár utcától a Dereglye utcáig terjedő szakaszon).
Kellemes gyönyörködést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése