Keresés ebben a blogban

2013. október 28., hétfő

A lyukas garasok napja


Ma nem akarom tudni, mi vagyok:
szereplő, díszlet, kellék?
Hogy a lepke álmodja-e Lao-cét,
vagy Lao-ce álmodja a lepkét…?


2013. október 24., csütörtök

Sírkerti séta

Kedves Közönség!

Mindenekelőtt, bízom benne, hogy Patri posztja után senki nem unt rá a témára, és azért még tud meglepetésekkel és kellően izgalmas látnivalókkal szolgálni ez az összeállítás is.

Több mint egy teljes év után ismét sikerült eljutnom budapesti barangolásaim kedvelt színhelyére, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe. Európa legnagyobb szabadtéri szoborparkjában még mindig számos látnivaló akad, melyeket a magamfajta hobbi helytörténész, és hobbifotós örömmel fedezhet fel, legyen szó a már a temetőgondnokság által is elfelejtett parcellákról, vagy az állam, illetve a még élő rokonság részéről karbantartott emlékhelyekről.

A sírok közül egy-kettő már ismerős lehet, nem szeretem ismételni magam, de egyszerűen nem tudtam megállni, hogy a már bemutatott, ámde szívemnek kedves mementókról ne készítsek újabb felvételeket.
Érdemes megemlíteni még, hogy néhány szoborról és alkotójukról semmiféle információ sem lelhető föl a digitális térben, így esetükben nemigen tudok konkrét adatokkal szolgálni (megjegyzem, kifejezetten üdvös volna, ha a temető vezetése végre online katasztert készítene a területen található, fennmaradt sírokról, alkotóikról, és hogy pontosan kinek is állítanak emléket; persze ehhez hiányzik az a négy dolog, ami itthon általában minden téren hiányzik: pénz, paripa, fegyver, és az oly szent akarat...).

Lássuk hát az egy hónappal ezelőtt készült fotókat!

1. Dr. Szutrély Arisztid síremléke - Budapest VIII. kerület, Fiumei út 16.

A Budapesti Ügyvédi Kamara alapító tagjának sírja kiemelt helyen, a temető egyik főutcáján található. Ismeretlen alkotója kiváló érzékkel formázta meg a történelmi viharokat szerencsésen átvészelő, élethű angyalfigurát.



Vörösmalom (okt.23.)



2013. október 20., vasárnap

Látomás

Lassan-lassan őszbe lődörög a szertelen nyár,
búzatáblát ölelget a hétmérföld ökörnyál.
Vadmacska kölyök nyüszít az út mellett valahol,
felvert porral táncol a szömörcebokor.

Mosolyod kézen fog, és vágyálomba vezet,
döbbent arcomat visszatükrözi napszemüveged.
Szavad játékból nyakamra csókol, és szemed
tüzes kékségével az alkonyszín fák mögül integet.

Hajadból előbújik a hold, illatod csillagokká dermed,
szíved éjfélt lüktet, s hűs szellőkön tovalibben lelked.
Majd gördül az idő, lánctalpán egy vérfolt az emlék,
tekintete megálljt int, ha netán nyomodba erednék.


2013. október 19., szombat

BurtonHunters


Link

Vektorgrafika #1

A konnektoron túl c. könyv hátlapja ez, melyet a KKK, avagy a Komment-Könyv-Kommandó lányai (névszerint Káli Annamária, Rimár Mónika és Bencze Patrícia - vagyis jómagam) készítettek a Hollywood Hírügynökség Szerkesztőségi facebook csoportjából összekommandózott beszélgetésekből, egyfajta köszönetnyílvánításként Gergely mesterünknek.


A könyvben található leírás:

"Van igazság ezen a planétán…
A könyv hátlapja nagy körültekintéssel készült. A kép egyszerűnek tűnik, mégis, itt mindennek jelentése van. Természetesen középen Gergő mesterünk gördeszkázik, végigszáguld a Hollywood Hírügynökséget jelképező úton. A csillagok, amik körülveszik, a Szerkesztőséget szimbolizálják. Az illusztráció készítője így tudott a legegyszerűbben ábrázolni Minket, hiszen sokan vagyunk, energikusak, erősek, aktívak. Segítjük Gergőt az előrejutásban, és Ő is segít minket. De jelképezheti akár a hollywoodi sztárokat is. Másik nézet szerint, Gergő szívét-lelkét beleadja ebbe a műsorba, mondhatni a csillagokat is lehozza nekünk az égről. Lendületes, élettel teli, pozitív, reményteljes! Persze nem hiányozhat a képről egy kis turbékolás sem. Mint ahogy láthatjuk, a képen a narancs és a babacake színek dominálnak, hiszen HOLLYWOOD NEWSAGENCY WILL NEVER EVER MOTHERFUCKING DIE!"


Hollywood Hírügynökség csatornája

2013. október 18., péntek

Mementó

Kedves Közönség!

Mai bejegyzésem egy szokatlanul rövid képposzt, mely csupán egyetlen felvételből áll. Csorba Géza domborművének részlete szomorú túlélője egy teljes albumnyi elveszett képnek, melyeket sikerült véletlenül törölnöm a gépemről, az enyészetnek dobva így fél napi kemény munkámat... Remélhetőleg hamarosan sikerül pótolnom a megsemmisült anyagot, addig is engedtessék meg, hogy egy perces néma csöndként álljon itt e felvétel az íjazó turáni harcosról:

 Íjazó turáni harcos (Csorba Géza, 1942.) - Budapest, II. kerület, Frankel Leó utca 96-98.


Sirályok




Sötétvölgyben barangoltunk



Temetőjárás



2013. október 7., hétfő

Hétköznapi álom

Egy hajó kapitányaként nem könnyű az élet, főleg, ha a kabinom falán van egy szürrealista festmény halakról és gyíkokról, amibe egy jellegtelen arcú, ámde igen közeli ismerős, aki minden jel szerint nyelvészprofesszori képzettséggel bír, belelát mindenféle idegen írásjeleket, amelyekről aztán rettentő fontosnak érzi, hogy előadást tartson a Vulkáni Tudományos Bizottságnak. Sajnos kedves barátom nem volt elég meggyőző, így egy középiskola tornacsarnokában felkötötték, és szomorúan konstatáltam, hogy így minden cuccát és még a holttestét is nekem kell elcipelnem... nos, valahová. A cuccai nehéz fekete válltáskákban kaptak helyet, úgy 4-5 darabról van szó, és az egyikben találtam egy tompa alsó tagozatos technikaollót, amivel aztán percekig tartó erőfeszítések árán végül sikerült levágnom a pórul járt nyelvészt, miközben végig azon zsörtölődtem, hogy mi a francért kellett neki erőltetnie ezt az előadást, pedig ide még vissza akartunk jönni. Mikor végül lehullt a hulla, egy másik kedves barátom megjegyezte, hogy ha hatályos időn belül végeztem azzal, amit éppen csinálok, ugorjak be hozzájuk filmet nézni. Beleegyeztem, de még hátra volt egy kemény túra egy magas lépcsőház legfelső emeletére a tetemmel és a válltáskákkal. Neki is indultam, kitartóan felmásztam az épület legfelső szintjéig, ahol is kis kollégiumi szobák sorakoztak, melyek közül az egyik nyitva volt, benne egy bekapcsolt televízió villódzott, és valami borzalmasan zavaró műsor ment benne, amit ott rögtön fontosnak tartottam kikapcsolni. Érdekes módon a TV képernyőjén kívül a szobában minden egyszínű szürke volt. Na ezt követően hátrahagyva a halott nyelvészt és a táskáit, elindultam, hogy eleget tegyek barátom meghívásának, és filmet nézzek velük. Mázli, hogy a szobájuk ezen az emeleten volt, és nem is messze, igaz, mikor közöttük közlekedtem, valamiért a folyosókon bóklászó középiskolások mindannyian úgy néztek rám, mintha megöltem volna valakit. Végül beléptem barátom szobájába, ahol több egykori kollégiumi szobatársam és sok ismeretlen tartózkodott. Örültek nekem, és hívtak, hogy nézzek velük valami ósdi monokróm horrort, ami egy apró képernyős tévékészüléken pergett a szoba egyik sarkában. Ebben a pillanatban kezdett el üvölteni maga Torrente nyomozó, pisztollyal a kezében, egy olyan ajtó félfája mögé húzódva, amit addig észre sem vettem, hogy mindenki azonnal vonuljon fedezékbe. Ekkor dördültek el az első lövések. Az ablakokon, falakon lyukak keletkeztek, többen vérző fejjel holtan estek össze. Na ez volt az a momentum, melynek kapcsán én úgy gondoltam, jobb is elindulni innen, és már léptem volna ki az ajtón, amikor ráeszméltem, hogy félig az ágyamban fekszem, és az egyik lábammal már le is léptem róla, és valószínűleg rém ostoba fejjel pislogok bele a szobám sötétjébe.
Meg kell mondjam, azért ez egy elég veszélyes álom volt.