Keresés ebben a blogban

2013. október 20., vasárnap

Látomás

Lassan-lassan őszbe lődörög a szertelen nyár,
búzatáblát ölelget a hétmérföld ökörnyál.
Vadmacska kölyök nyüszít az út mellett valahol,
felvert porral táncol a szömörcebokor.

Mosolyod kézen fog, és vágyálomba vezet,
döbbent arcomat visszatükrözi napszemüveged.
Szavad játékból nyakamra csókol, és szemed
tüzes kékségével az alkonyszín fák mögül integet.

Hajadból előbújik a hold, illatod csillagokká dermed,
szíved éjfélt lüktet, s hűs szellőkön tovalibben lelked.
Majd gördül az idő, lánctalpán egy vérfolt az emlék,
tekintete megálljt int, ha netán nyomodba erednék.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése