Újfent nem tudtunk nyugton maradni, így tegnap – a hét eddigi egyetlen használható napján – ismét fölkerekedtünk Zita kisasszonnyal, hogy fényképezzünk egyet.
Míg Zita megérkezett, volt alkalmam tüzetesebben szemügyre venni expedíciónk alaptáborát, az átalakulóban lévő Batthyányi teret. Az amúgy is dicstelen környezetben, eldugva árválkodó Kölcsey-szobor egyből egy olyan életképpel sokkolt, amit a Szent Ferenc sebei templom gyönyörűséges tornyának körbefotózása is nehezen tudott feledtetni.
Start után kikódorogtunk a rakpartra, majd egy huszárvágással máris a Jégverem utcában találtuk magunkat (ahol elég alternatív, de roppant elgondolkodtató megoldással találkoztunk az üres szoborfülkék használatát illetően). Innen a Hunyadi lépcsőn, majd a Szalag lépcsőn, és a Csónak utcán tekeredtünk föl a várba, ahol megnéztünk pár ikonikus szobrot, és végül a Halászbástya lépcsőjén távoztunk.
Összességében kiemelkedően remek délután volt, kár, hogy a szokottnál jóval fáradtabb voltam, ami igencsak rányomta a bélyegét a képekre (mind mennyiségileg, mind minőségileg).
Kellemes nézelődést!
