Egy szobornak, egy épületnek, egy térnek millió arca lehet, minden szög, amelyből megtekinti az ember, valami újat, addig sohasem látottat árul el, tár fel róla. Többségünknek a mindennapok sodrásában sajnos nemhogy eme aspektusok mindegyikének felfedezésére nincs lehetősége, de még az ilyen élményeket nyújtó alkotások mellett is úgy sétálunk el, mintha ott sem lennének. A Mesterlövészet sorozattal ezt szeretném orvosolni. Ezekben a bejegyzésekben egy-egy alkotást fogok tüzetesen szemügyre venni, és igyekszem minél aprólékosabban bemutatni egyedi vonásaikat, hangulataikat.
Leírhatatlan örömmel tölt el, hogy a projekt első "áldozata" nem más, mint az általam tűkön ülve várt régi-új, Horvay-féle szoborcsoport főalakja. Az alkotás helyreállítását övező hercehurcák történetébe nem mennék bele, a magyar sajtó már alaposan körbejárta a témát, s még azzal együtt is kimerítő tájékoztatást adott az eseményekről, hogy a legtöbb orgánum valamiféle diktatórikus nagyzolást vizionált az alkotásba, s krokodilkönnyeket hullatott Kisfaludi Stróbl mester borzalmasan propagandisztikus, szájbarágós szoborcsoportjának eltávolítása fölött.
