Egyre pislogsz bennem, gyengéd gyertyaláng,
mitől zilált lelkem árnya vágyón versbe ráng.
Forró útjelző vagy középpontomon,
s ha te ragyogsz, ragyog újra a halott panteon,
hangot kap a néma gondolat, hasad az atom,
ritmust talál a görcsös kéz a gitárhúrokon.
Fényeddel újra a fátylak mögé látok,
s visszacsalod az elkóborolt tündérvilágot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése