(egy válságtünet margójára)
Hát neked, ott az alvégen, ki osztott lapot?
Kuss a neved, paraszt, amíg szépen vagyok!
Közöd hozzá, ha úri dolgom bitóra vezet?
Örülj, hogy téged is húzlak, s fogom a kezed.
Hogy van merszed a kilőtt golyó, s énközém ugrani,
ha amúgy meg derogál céltáblát hordani!?
Hát nem megmondtam, te gonosz, barbár törpe?
Téged teszlek, ha nem tehetem önmagamat tönkre.
Maradj csak, ahogy hagytalak, arccal a sárban,
rúgj egy utolsót - már sok száz éve vártam -
s vidd a sírba bűnös múltad, halott Istened!
Pusztulj, pusztulj, túl hangos ész, lelkiismeret!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése