Mesterlövészet III. - Baráti légiók emlékezete

A Mesterlövészet harmadik darabjában egy igazi kuriózummal kedveskedem a nagyérdeműnek. Sajnos még a szakavatott történészek is ritkán tudnak a magyar néppel 1848-49-ben, illetve az első világháborúban együtt harcoló, hős lengyel katonákról. Pedig még szobruk is van a fővárosban.

Holt idők - 2. fejezet

- Marcus!

Gyakran elcsodálkozom rajta, hogy egyesek mennyire türelmetlenek tudnak lenni.

- Marcus!

Pedig, ha jól játsszuk ki a lapjainkat, az örökkévalóság minden ideje a miénk.

- Marcus!

Legalábbis a magukat értelmiséginek tartó honfitársaim ezt állítják. A tapasztalat azonban erre az elméletre igen sűrűn rácáfol.

- Marcus!

- Mi van? – rivallok rá dühösen az engem szólongató öltönyös férfira. Az összeaszott arcának nagy részét uraló üres szemgödreiben halványkék fény izzik, tehát tudom, hogy nem vak. Láthatja, hogy éppen eléggé el vagyok foglalva. Ennek ellenére indulatosan a képembe tolja megcsonkított kezét.

- Három ujjam hiányzik, Marcus. – közli olyan hangsúllyal, mintha egy ütődöttnek magyarázna. Ez a stílus mondjuk jellemző az alkimisták többségére. Ez a kellemetlen alak itt pedig Hercule, egy helybéli lakos, állítása szerint alkimistamester. Ismerem már egy ideje, és tisztában vagyok vele, mennyire nem kedvel bennünket, megszállókat.

- Igen, látom. – biztosítom róla a türelmetlenkedő fickót – De ha nem látnád, momentán akad némi dolgom.

Holt idők - novellakezdemény

- Ez meg mi a rosseb? – kérdezi megrökönyödve Rupert, miután felnyitja a kezében tartott kis ezüst szelencét. Felkapja fejét, hamuszürke arcán rémült grimasz jelenik meg.

- A legújabb keverékem. – válaszolja önelégülten a vén Woodrow az asztal másik oldaláról. Bizonyára el is vigyorodna, ha még meglennének az ajkai. Tányérjába nyúl, és egy újabb húsdarabot emel ki belőle.

- Te nem vagy normális öreg! – háborodik fel Rupert, és körbekapkodja tekintetét. Határozott mozdulattal lezárja az apró ezüstdobozt, és Woodrow felé hajítja. A vén alkimista, meglehetősen jó reflexekről téve tanúbizonyságot a levegőben elkapja, és gyors mozdulattal a köntöse zsebébe rejteti.

- Nyugalom! – mondja könnyedén.